Nos, itt lenne a 8. fejezet, remélem tetszeni fog. A fejezethez nem is mondnék semmit.
Viszont a 7. fejezethez csak 4 visszajelzést kaptam, ami elszomorított. Ugyan is ez elég kevés, ahhoz képest, hogy a fejezet közzétételének napján, 70-en látogattátok a blogot. Remélem a következőhöz többet kapok majd.
Ja, és itt egy videó. A fejezethez, meg egyáltalán a történethez semmi köze, de remélem nektek is mosolyt csal majd az arcotokra:
8. fejezet: Egy nap, Alice módra
Ugye nem is olyan régen gondolatban azt mondtam, kibírom azt az egy órát magassarkúban.
Hát hatalmasat tévedtem. Oké egy órát simán kibírtam, de már három órája itt vagyunk a plázában, szétmegy a lábam, unom az egészet, és fáradt vagyok. Már nagyon mennék haza az én kis pihe-puha meleg ágyikómba.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben. Megpróbáltam arra gondolni,hogy tök jó, mert így legalább Edward-dal és Alice-val lehetek, na meg az egész Cullen családdal. De ez sem tudta elvenni a figyelmemet a lábfájástól.
-Alice, mondd csak meddig szeretnél még engem kínozni? - kérdeztem rá egy idő után, amikor egy újabb próbafülkébe vonszolt be, egy rakás ruhával a kezemben. Nem is tudtam, milyen ruhák vannak nálam, mert Alice az egészet, kb. fél perc alatt zúdította rám, így időm sem volt megnézni őket. De lehet, hogy jobb is, hogy nem tudtam.
-Bella, én nem kínozlak téged. Nem is értem, hogy gondolhatod azt, hogy egy egész délutános bevásárlás, kínzás lenne.
-MI??? Egész délutános? Kettő-re ideértünk, most van fél hat. Remélem neked a délutánnak legalább hat órakor vége. - mondtam neki, mire ő csak kuncogott. - Most meg mi olyan vicces?
-Tudod, mivel én nem alszom, így hosszabbnak számolom a délutánt. De csak egy kicsit. Úgy-hogy az én számításaimban, olyan fél nyolc körül van vége a délutánnak. Ugyan már Bella! Légyszi, ne vedd el tőlem azt az élményt. Én amikor bárkinek a családból ruhát veszek, jövőbe látás nélkül is tudom mekkorát kell vennem, mert ők nem változnak. De most itt vagy te, aki bármikor fogyhat, hízhat, vagy nőhet. Én ilyet nagyon-nagyon régen éltem át, és arra sem emlékszem. Most rajtad keresztül egy kicsit megint ember lehetek.
Jaj, hogy én miért nem tudok ellen állni ezeknek a boci szemeknek... De, te jó és fél nyolc...pff. Mindegy, kibírom, aztán nem jövök vásárolni Alice-val egy évig. Ma mintha ezt be is tudnám tartani. Vagy megint ilyen boci szemekkel fog könyörögni, aminek képtelenség ellenállni, vagy elrángat. Szóval semmi esélyem.
-Jól van, de csak két ruha. - emeltem fel a mutató ujjam.
-Öt. -alkudozott ő is. Ebből sehogy sem fogok jól kijönni. Érzem.
-Három.
-Jól van, legyen három, de akkor én választom ki azt a hármat. -aj jaj.
-Legyen.-egyeztem bele, egy sóhajtást követően.
Ezt követően Alice kiválasztott három ruhát, amit csak a próbáló fülkében néztem meg. Mind mélyen dekoltált, teljesen testre feszülős ruha volt. Atya ég! Na neee. Alice tényleg meg akar ölni. Ki is mentem a fülkéből anélkül, hogy egyet is felpróbáltam volna.
-Mary Alice Brandon Cullen! Én ezeket nem veszem fel.
-Kérlek Bella! Bele egyeztél, hogy én választhatom ki, és én ezeket választottam.
-Jól van Alice, de utána megyünk. Mióta itt vagyunk szinte nem is láttam Edward-ot. -nyafogtam
-Jó, de egy helyre még be megyünk. De ne aggódj, az már tényleg csak öt perc. És oda mind be megyünk.
Végül csak felpróbáltam őket. Gyorsan magamra kaptam az egyiket, és belenéztem a tükörbe, de még mielőtt bármit is gondolhattam volna, Alice már ott is volt mellettem.
-Ez nagyon jó. Meg is vesszük. Viszont ehelyett inkább ezt próbált fel.- mondta, és a próbálásra váró ruhakupacból ki vett egyet, és valami mást rakott a helyére.
Arra számítottam, hogy a másik kettő is ilyesmi lesz, de hatalmasat tévedtem. Az első kezembe akadó ruhadarab rosszabb volt, mint az előző. Le is vettem. A következő viszont...na ott a padlót súrolta az állam. Ezt Alice teljesen komolyan gondolta? Na jó ez hülye kérdés. Ha ruháról van szó, Alice mindent komolyan gondol. Az utolsó ruhadarab egy hálóing volt. Legalább is próbált az lenni, ugyan is...hát, mit ne mondjak, kb. semmit sem takart, és kicsit átlátszó is volt. De az vigasztalt, hogy miután felpróbáltam azt a borzalmat, már csak öt percet kell elszenvednem valahol, és mehetek haza. Amint felvettem, kivágódott a próbafülkét, és a vásárlók közti légteret elválasztó függöny. Ahogy körbe néztem, ott volt az összes Cullen. Na ne. -Alice te direkt csinálod ezt velem? -kérdeztem gondolatban.
-Mit gondoltok? -kérdezte Alice a többiekhez fordulva. Na ez király...jaj de legem van a mai napból. Hányszor kell még ilyen helyzetbe kerülnöm?
-Hát húgi, szerintem mindenféleképpen vedd meg. Ha nem lenne Rose baby, mi ketten már rég ott a próbafülkében lennénk. -mondta Emmett, mire egy hatalmasat kapott a tarkójára Rosalie-tól.
-Edward, te mit gondolsz? -kérdezte meg Edward-ot is, de én már nagyon vissza vettem volna az eredeti ruháimat és húztam volna el innen, jó messzire. -Edward! -szólította meg egy kicsit hangosabban, mire feleszmélt a bámulásomból.
-Nagyon csinos vagy Bella.
-Ennyi, hogy nagyon csinos? -kérdezte Alice felháborodottan. Nekem már rák-vörös lett az arcom, de nem csak a méregtől, hanem, mert az egész Cullen család engem bámul, és zavarban voltam. Pláne, hogy Edward még mindig engem bámult.
-Alice, ha kimondanám, amit gondolok, már rég nem gondolna mindenki úri embernek. -mondta, Alice pedig elnevette magát, ahogy a többiek is. Edward pedig megeresztett egy féloldalas mosolyt, amitől én rendszerint elolvadtam, és egyre jobban közelített felém.Amikor elért hozzám, megcsókolt. Amikor elváltunk, vettem észre, hogy a többiek tapintatosan leléptek. Ahogy Edward is észre vette, újra csókolni kezdett, de ebben nyoma sem volt az ártatlanságnak. Mire észbe kaptam, már a próbálófülkében voltunk mindketten. Én a falnak, Edward pedig nekem préselődve. Egyre vadabbul téptük egymás ajkát. Edward végig simított a karomon, majd a combomon, ezzel kiváltva, hogy kirázzon a hideg, mire megborzongtam. Erre Edward bele mosolygott a csókunkba. Amikor elváltak ajkaink, és Edwrad szemébe néztem, láttam, hogy fekete a szeme.
-Edward, nem tegnap voltál vadászni? - kérdeztem tőle. A szeme színére utalva.
-De igen miért? - kérdezte a nyakamat csókolgatva.
-A szemed fekete. Nem akkor szokott fekete lenni a szemetek, ha éhesek vagytok?
-Ne aggódj Bella, nem vagyok éhes. Nem csak akkor szokott még besötétedni a szemünk, ha régen voltunk vadászni. - nézett a szemembe.-Viszont eleget kockáztattuk az életedet mára.Ha kész vagy, várj meg itt kívül, nekem el kell intéznem valamit.. -mondta, azzal kilépett mellőlem, én pedig még egy pár másodpercig zihálva kapkodtam a levegőt, aztán átöltöztem, és én is szerelmem után mentem, de egyelőre nem találtam sehol, de kérésének eleget téve megvártam.
(Edward)
Mikor kiléptem a fülkéből egy csomóan megbámultak, de nem igazán érdekelt, inkább rohantam a mosdó felé, hogy lehűtsem magam. Amikor beértem, megmostam az arcom hideg vízzel, majd a tükörbe néztem, és tényleg. Fekete volt a szemem. De nem mondhattam el Bellának, hogy miért. Még az a szerencse, hogy nem vette, észre, hogy vágyam szemmel látható bizonyítékául, nem csak a szemem színé szolgált. Amikor kellőképpen lehiggadtam, vissza mentem szerelmemhez, hogy most már együtt menjünk haza. Amikor oda értem hozzá, kivettem a kezéből a hálóinget, és a kasszához indultam vele.
-Edward, mit csinálsz? - kérdezte ijedten Bella.
-Minek látszik? Veszek neked egy hálóinget. -mondtam könnyedén.
Amint kiértünk a ruhaboltból, Bella felém fordult, majd arcon puszilt, és elpirulva megköszönte.
-De miért vetted meg? -kérdezte.
-Tudod, gondolkodtam, hogy megvegyem-e neked. Az volt az ellene szóló érv, hogy kényelmetlenül fogod érezni magad, ha én veszek neked ilyesmit. Aztán Alice üzent gondolatban, hogy, hogy ha meg merem tenni, hogy nem veszem meg, kitekeri a nyakam, és egy hétig mindennap el kell vele jönnünk vásárolni. Ezek után csodálkozol, ha egy percet sem gondolkodtam? -kérdeztem, mire elnevettük magunkat.
-Hát nem. -válaszolta kedvesem is nevetve.
(Bella)
Amikor oda értünk, egy ékszerüzlethez, kicsit meglepődtem, mert nem volt ott mindenki, ahogy Alice azt ígérte. Rosalie nem volt ott. Gondoltam, nem kedvel eléggé, ahhoz, hogy öt percnél többet egy légtérben töltsön velem.Ez a gondolat egy kicsit elszomorított.
-Á Belluska! Végre itt vagytok! Hmm...Csaknem huncutkodtatok egy kicsit Edy fiúval? Azért jöttetek ilyen soká? -kérdezte Emmett, a fejemben pedig megjelentek a próbafülkében töltött percek képei, mire elpirultam, és egy kicsit el is mosolyodtam. Erre Emmett nevetni kezdett. - Ezt egy igen-nek veszem.-mondta, majd röhögött még.
-Emm! Hagyd már. -szólt rá Alice. -Tudod, hogy nincs sok időnk, sietnünk kell. - mondta, én meg értetlenül néztem rájuk, emrt fogalmam sem volt mit akarnak.
-Tudod Bella, az a helyzet, -vette komolyra a figurát Emmett- hogy újra meg akarom kérni Rose baby kezét, és hát, ez lenne az elég sokadik leánykérés, de egy kicsit újítani szeretnék. Úgyhogy arra gondoltam, hogy megkérnélek rá, hogy válaszd ki te gyűrűt. Mert úgy gondoltam, hogy te vagy az új húgunk, húgunkként is szeretünk, nekem bejön a stílusod, és hát már egyszer az összes testvérem segített gyűrűt választani, de te még nem. És hát szerintem megismertél már annyira, hogy tudd, nem igazán tudom, hogy kell ilyen érzelmes dolgokról beszélni, de remélem megtudtalak győzni. -mosolyodott el a végére, mire nekem megjalant a szemem sarkában egy-két könnycsepp, amit aztán Edward le is törölt onnan.
-Miért sírsz? -kérdezte a fülembe suttogva, de tudtam, hogy mindenki hallja.
-Mert meghatódtam. -mondtam, majd megöleltem.
-Öhm...Nem akarok zavarni, de már csak két percünk van, hogy kiválaszd a gyűrűt Bella! Rosalie mindjárt ideér a üdítőddel, úgy hogy jobb lenne sietni.
Ránéztem a gyűrűkre, és gondolkodtam, melyik illene legjobban Rosalie stílusához. Őt nem igazán sikerült még megismernem. Aztán megláttam az egyiket, és rögtön Rosalie jutott eszembe róla. Rá is böktem. Mindenkinek tetszett. Emmett megvette, aztán elindultunk a kocsikhoz, hogy ott várjuk meg Rosalie-t.
Az volt a furcsa, hogy én jobban izgultam, mint Emmett. De ahhoz, hogy megtudjam, Rosali mit gondol a gyűrűről, még várnom kell, ugyan is Emmett nem most akarja meg kérni a kezét, hanem csak pár nap múlva.
Nem baj, pár napot csak kibírok, addig is álmatlan éjszakáim lesznek, és csak erre fogok tudni koncentrálni. Mi lesz, ha nem fog tetszeni neki? Az én hibám lesz. Bele se akartam gondolni. Mire ezt végig gondoltam, már a kocsiknál álltunk, és éppen megpillantottam Rosalie közeledő alakját.
képek a fejezethez:
 |
| A hálóing |
 |
| Rosalie Bella által választott gyűrűje |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése