Na lányok, meghoztam a frisst, és most hagytam egy kis függővéget. Ez
hosszabb lett, mint terveztem, szóval szeretném, ha írnátok pár sort.
Puszi: Waltex
3. fejezet: Marie
Készülődök a suliba, és azon gondolkodom, mikor fogok újra találkozni
Bellával. Nem töltöttünk külön egy egész napot, de nekem már hiányzik.
De ez helytelen. Ő egy ember. Én veszélyes vagyok Rá. De mit
csinálhatnék? Már túl késő. Már túl késő, ahhoz, hogy megutáltassam
magam Vele, mert abba én is bele halnék. És ahogy észre vettem Ő is
kedvel. De nem tudom, hogy egy barátjának tart, vagy esetleg Ő is úgy
van Velem, mint én Vele? Nem tudom, de nincs több időm gondolkozni,
ugyan is indulni kell a suliba. Ahogy beültünk a VOLVO-ba és
elindultunk, a gondolataim megint szárnyra keltek, és tele lett velük a
fejem. Alice ma még a szokásosnál is vidámabb volt. Le se lehetett lőni.
De hát őt így szerettük meg. Ilyen is marad örökre. De nem is baj.
Legalább egy csöppnyi boldogságot hoz az életünkbe. Mondjuk mostanában
én is elég vidám vagyok, ami azt hiszem kezd feltűnni a többieknek.
Rosalie-nak nem tetszik, hogy egy emberrel töltöm a szabadidőmet, de nem
érdekel. Most az egyszer, csak magamra gondolok. Tudom önző vagyok.
Minden téren. Önző vagyok, mert Bellával vagyok, akkor is, ha valakinek
nem tetszik, és csak a saját és a családja biztonságát akarja védeni.
Önző vagyok azért is, mert Bellával vagyok annak ellenére, hogy tudom
veszélyes. De nem tudom, vagyok-e annyira önző, hogy szerelmem életét
kockáztassam. Mindig vele akarok lenni. Hiányzik, ha csak öt percre kell
is elválnunk. De nem hiszem hogy képes lennék bántani. Mármint a
fizikai erőm meg van hozzá, hogy bántani tudjam, ha akarom. Csak hogy
nem akarom. Oly' annyira nem, hogy lehet, hogy képes sem lennék rá. De
mi van, ha eluralkodik rajtam a vérszomj? Nem akarom bántani. Meg akarom
őt védeni mindentől. Bele értve magamat is. Életben akarom tartani még
ha ennek az az ára is hogy el kell mennem. Hogy el kell hagynom azt az
embert, akit mindennél jobban szeretek. De nem akarom elhagyni. De ha a
szükségesnél sokkal többet vadászok, akkor talán könnyebb a közelében
lennem. Minél többet vagyok vele, annál könnyebb megszoknom az égető
érzést a torkomban. Tudom mazochistának tűnök, de így igaz. Ha a
közelében vagyok, nem figyelek az égető érzésre. Szeretek Vele lenni.
Még ha szenvedek is tőle. De meg tudok birkózni vele, mert tudom, hogy
ha nem tenném, még jobban szenvednék.
Amikor oda értünk, mindenki ment a saját órájára. Bent a diákok
gondolatai megint az új diák körül forogtak. Tényleg...ma jön. Hogy is
hívják? Marie. És az első órája biológia. Mint nekem. Az jó. Akkor hamar
megtudom ki az. Mr. Swan lánya gondolatait is halkabban fogom hallani,
úgy mint az apjáét? Mr. Swan-nal nincs semmi bajom, addig, amíg el nem
kap gyorshajtásért. Most, hogy így gondolkodtam… Bella is Swan… Már
nincs sok idő becsengetésig, így bementem az osztályba. A tanár még nem
volt ott. Ahogy az új diák sem. Aztán bejött a tanár, egy lánnyal az
oldalán. Ismerős ez az illat. Olyan mint Belláé. Aztán amikor
megláttam... De hiszen ez Bella!!! Kiáltottam fel magamban. De nem
Marie-nak hívják. Nem értek semmit.
- Kérlek mutatkozz be az osztálynak.- kérte a biológia tanár. Szegény...
Tudom, hogy nem szeret a középpontban lenni. Látszott rajta, hogy
zavarban van, és el is pirult.
-Ő Sziasztok! A nevem Isabella Marie Swan, de inkább hívjatok csak
Bellának.. 17 éves vagyok. Arizónából jöttem ide, hogy az apámhoz
költözzek egy időre. Azt hiszem ennyi. - Mondta. Hú most vettem észre,
hogy már csak mellettem van hely. Mázli. Amikor a tanár mellém küldve,
mondván itt van az egyetlen szabad hely, meglepődött arcával találtam
szembe magam.
- Hát te? - kérdezte. Nem értem.
- Ezt én kérdezhetném tőled. Nem is mondtad, hogy suliba jössz.
- Miért? Mit vártál? 17 éves vagyok. Szóval még tanköteles. És tudtommal Forks-ban ez az egy középiskola van.
- Igaz…de mindenki úgy tudta, hogy egy Marie nevű lány jön…ezért meglepett a dolog.
- Hát a második nevem Marie. Szóval nem tévedtetek olyan nagyot. – Ezzel
le is tudtuk a beszélgetést, és inkább az órára figyeltünk. Fura volt
Bella mellett ülni…most, hogy már tudom mit érzek iránta. Amikor végre
kicsöngettek, beszéltünk egy kicsit, majd elkísértem az órájára, ami
spanyol volt, vagyis közös Emmett-tel, ami azt jelenti, hogy bátyám
gondolatain keresztül tudom
figyelni. Mióta lettem én kém? Na mindegy nem lényeg, csak, hogy tudjam
figyelni. Elhatároztam, hogy mindig figyelni fogom. Mindent tudni
szeretnék róla.
Én is mentem a saját órámra Alica-val. Tesi. Sose szerettem, mert
imádtam száguldozni, de itt lassítani kellett a tempón, ha nem akartunk
lebukni. Amikor vége volt az órának, az öltöző felé vettem az irányt,
csak hogy megláttam Bellát, ahogy már indul haza. De utána szaladtam.
- Bella. Haza viszlek, és megállhatnánk az erdőben is egy kicsit.
Persze, csak ha van kedved. – tudtam, hogy imádja az erdőt…ahogy én is,
szóval gondoltam lenne kedve hozzá.
- Oké. Köszi. Akkor menj öltözz át. Én addig megvárlak. – azzal bementem
az öltözőbe, és öltözés közben azon morogtam, hogy nem öltözhetek
vámpír sebességgel, amikor most nagyon szívesen tenném, hogy minél
többet legyek Bellával.
Amikor kiértünk az iskolából rájöttem, hogy Alice, és Jasper reggel velem jöttek, szóval nekem is kell őket haza fuvarozni.
- Jaj Bella, ugye nem baj, ha először hozzánk megyünk. Csak gyorsan haza viszem Alice-t és Jaspert.
- Nem, persze hogy nem. - A kocsiban is Alice folytatta a reggeli
tevékenységét. Úgy pattogott, mint egy gumilabda. Végig Bellát
fárasztotta. De nem láttam Bellán, hogy zavarná…épp ellenkezőleg. Nagyon
jól elvoltak. Meg is beszélték, hogy holnap elmennek vásárolni, még ha
Bella, amúgy utál is…
Amikor haza értünk, Alice, nehezen, de végre bement, mi meg az erdőbe, sétálni.
Sétáltunk, beszélgettünk, leginkább a családunkról. Sikerült mindent a
legőszintébben elmesélnem, már ahogy lehetett. De láttam Bellán, hogy
nem épp ez a kedvenc témája.
(Bella)
Most, hogy az erdőben sétáltunk, és a családunkról beszélgettünk,
tudtam, hogy Edward nem teljesen őszinte, hiszen egy szóval sem
említette, hogy vámpír. Pedig én tudom. És nem lenne szabad benne
megbíznom. Ha a szüleim megtudják, hogy vámpírokkal lógok, tuti
kinyírnak. A magunk fajták félnek a vámpíroktól. Van is okuk rá. De ez a
klán, valahogy más, mint a többi. Rájuk inkább családként gondolok,
mint klánra. De ez így nem igazságos Edwarddal szemben. Én tudok az Ő
titkáról, de Ő nem tud az enyémről. Megbízhatok benne, és elmondhatom
neki a titkomat, a korrektség kedvéért? Vagy az is lehet, hogy nem csak a
miatt akarom neki lemondani? Visszagondoltam, minden együtt töltött
percre. Amikor a réten voltam, és Ő hirtelen megjelent tudtam, hogy
vámpír, akitől félnem kell, így elrohantam, de amikor a tisztás széléhez
értem, rájöttem, ha meg akart volna ölni, már rég utánam jött volna, és
megtette volna, de nem tette. Aztán később megint találkoztunk, és
amikor Alice neki lökött, szörnyen féltem, hogy mi lesz. De aztán
összebarátkoztam az egész családdal. Legjobban Alice-t és Edward-ot
kedvelem. Nem is olyan rég rájöttem, hogy fülig belezúgtam Edward-ba.
Ezzel csak az az egy probléma van, hogy ő egy vámpír. Végül úgy
döntöttem, hogy megbízhatok benne, és el kell árulnom neki mindent.
- Edward be kell vallanom valamit. Vagyis több dolgot…jaj istenem ez
olyan nehéz. – kezdtem bele, de rögtön meg is bántam, mert terveztem el,
hogy hogyan is kéne ezt elmondani.
- Nekem mindent elmondhatsz. – mondta, miközben egy hajtincsemet tűrte a fülem mögé.
- Én...tudom, hogy vámpír vagy. – bukott ki belőlem végül, mire egy rémült arckifejezést kaptam jutalmul.
- Jaj kérlek ne haragudj, tudom, hogy nem így kellett volna elmondanom. Sőt, lehet, hogy nem is kellett volna elmondanom.
- De igen. Én örülök, hogy elmondtad. És mióta, és honnan tudod?
- Igen ez egy hosszú történet…és hát tudod ugye azt mondtam, hogy több
dolog is van, amit be kell vallanom neked. – erre bólintott. – tudom,
nincs rá semmi garancia, hogy nem mondod el senkinek, vagy hogy nem
fogsz bántani…
- Bella, te félsz tőlem? – szakított félbe.
- Nem. Nem félek, de kellene. Edward én sem vagyok ember. Én egy elf
vagyok. – mondtam ki végül, és rettegtem, hogy mit fog szólni. Edward a
szívemre helyezte tenyerét.
- Bella tudom, hogy félsz. – mondta. Hallja a szívdobogásom, ami most ezerrel nyomja a tamm-tamm-ot.
- Igen, tényleg félek, de nem tőled, hanem a reakciódtól. Hogy most
mivel már megtudtad az igazat, nem akarsz többé a barátom lenni. –
mondtam ki a teljes igazságot.
- Ne beszélj butaságot. Én Örülök tiszta szívemből, hogy nem félsz
tőlem, és nem menekülsz el sikítva. – ölelt át. Nagyon jól esett ez az
ölelés. Közben leültünk a fűbe, és ott folytattuk a beszélgetést. – De
még mindig nem árultad el, hogy mióta tudsz róla, hogy mi is vagyok
valójában.
- Azóta tudom, amióta először találkoztunk, a réten.
- De honnan?
- Tudod elf vagyok.
- Ez most egy hülye kérdés lesz: Mi az az elf? – kérdezte, és látszott
rajta, hogy zavarban van. Jaj, de cuki, amikor zavarban van.
- Nem hülye kérdés amúgy az én ügyem egy kicsit komplikáltabb, mert én hibrid vagyok.
- Ez azt jelenti, hogy csak félig vagy elf?
- Nem. Tudod az elfeknek, vannak különböző alfajaik. Akárcsak a
vámpíroknak. És hát az édes anyám és édes apám különböző alfajok tagjai
az elfeken belül.
- Milyen alfajok vannak?
- Hú…hát nagyon sokféle van. Én például egy Moon Elf és egy Light Elf házasságából szárazom.
- Szóval külön fajok is házasodhatnak? – kérdezte, és mintha egy fajta
fellelkesülést hallottam volna hangjában, mintha megcsillant volna
valami a szemében.
- Igen. De vannak olyan fajok, amikkel nem létesíthetünk semmi féle kapcsolatot.
- Például? – hát igen. Fájó ponthoz érkeztünk.
- Például a vámpírok. – mondtam, mire döbbenet ült ki arcára és még az előtt magyarázni kezdtem, mielőtt kérdezett volna.
- Nézd. Megmutatom. Van nálam egy könyv. Suliba általában vinni szoktam,
hogy azt olvasgassam órán. – vettem elő a könyvet, és keresni kezdtem,
majd felolvastam azt a részt, ami Edward ki nem mondott kérdésére
válaszol.
- Moon Elf: Az egyik
legelterjedtebb és legismertebb fajtájuk. Kinézetileg a legjobban
emlékeztet az emberre. Bár nekik is más a füleik, de inkább hegyes sem
mint hosszú. Szemük mint az emberé, de lényegesebben messzebbre lát.
Vékony testük inas, vagy szálkás. A női elf alakra nagyon formás és
vonzó. Tökéletes, és természet adta idomokkal rendelkezik. Egy elf férfi
képtelen izomzatot építeni magának mivel a teste izomzata nem
növekszik, mivel természetesen formálódott meg. Istenük nincs.
Light Elf: Fény elfek régi
idők népe. Egykori hazájuk Ancestor Land. Ősi város démonok inváziója
alatt elpusztult és azóta a fény elfek elszórtan itt ott élnek. Erejük a
szent fény. Képesek bármire felhasználni hatalmukat, egészen a
gyógyítástól a pusztításig. Érzékenyek a démonokra és a gonosz erőkre.
Fülük hegyes és hosszúkás, testük vékony és kecses. A nők arca
kifejezetten aranyos. Míg a férfiak nemesien formált és jól jellemzi a
faj nemesi múltját. Bőrük enyhén arany árnyalatú.
Istenük St. Alissia Élőszent és Lord Gorg Malok a Fény démon hercege.
- És hogy kerülnek a képbe a vámpírok?
- A vámpírok a gonosz erők jelzőbe tartozik. De én tudom, hogy te és a
családod nem bántana engem. De a szüleimnek ezt akkor sem szabad
megtudnia, mert élve nyúznának meg. De így sokkal jobb. Most, hogy már
mindent tudunk egymásról.
- Bella valamit nekem is be kell vallanom. Én…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése