Sun Light 11. fejezet

11. fejezet: Új barát


Reggel arra keltem, hogy valaki simogatja a hátamat. Tudtam, hogy Edward az, így még csukott szemmel nyomtam egy csókot, ajkaira, majd kinyitottam őket, és Edward gyönyörű szemeivel találkoztam. Feketék voltak. Na igen, szegény régen volt vadászni. Biztos nehéz neki a közelemben.

-Jó reggelt Csipkerózsika!

-Jó reggelt. -mondtam, és közben kérdőn néztem rá a Csipkerózsika megnevezés miatt.
 
-Mindig ilyen nehezen kelsz? Alig tudtalak felébreszteni. Emmett már a hideg vizes vödröt akarta hozni. 7:30 van, és ma suli, úgy-hogy sietnünk kell. -Ajjaj 30 percünk van, hogy beérjünk a suliba. Remélem nem fogunk elkésni miattam. Elmentem a fürdő szobába, hogy elintézzem emberi teendőimet, és miközben mostam a fogam, kinyílt az ajtó. Alice volt, és mint mindig, most is pattogott, a sok energiától.

-Jó reggelt Bella. Siess kérlek, mert el fogsz késni. Tudtam, hogy nem lesz rá időd, úgyhogy kiválogattam a mai ruháidat, Edward szobájában vannak az ágyon. De a fehérneműidet behoztam. -mondta, miközben a kezembe nyomta az említett ruha darabokat, és kiviharzott a fürdőből. Most magamban káromkodtam egy sort. Akkor már miért nem tudta behozni az összes ruhámat? Ilyen nincs. Na mindegy. Remélem Edward legalább lent van a többiekkel. Magamra kaptam gyorsan a begyit, és a melltartót, megfésülködtem, majd kimentem a szobába. Csakhogy reményem, miszerint Edward nem tartózkodik ott, köddé vált, amikor megláttam, mosolygós tekintetét.

-Ezért még kinyírom Alice-t. -mondtam, miközben az ágyra készített ruháimhoz igyekeztem. De félúton elakadtam, mert két hideg kar fonódott derekam köré. A karok tulajdonosa magával szembe fordított, majd megcsókolt.

-Én inkább egy köszönettel tartozok neki. -vigyorgott, miután ajkaink elváltak. Utamat folytattam, a ruhákhoz, és persze, hogy nem az én stílusom volt, de most nem érek rá vitatkozni, így magamra kaptam mindent, és rohantam le a többiekhet, Edward-dal a nyomomban.

-Nos, indulhatunk? -kérdeztem a többieket. Közben Alice felpattant a helyéről, és a kezembe nyomott egy cipőt. -Alice, ki fogom törni a nyakam.

-Nem fogod. Láttam. Ügyes kislány vagy te. Megoldod. Ja és mi nem megyünk suliba. Más fél óra múlva ki fog sütni a nap, szóval nem mehetünk.

-Ó -csak ennyit tudtam kinyögni, ugyan is elkeserített a gondolat, hogy most rengeteg időt kell külön töltenem Edward-tól.
-
Gyere, siess, elviszlek Carlisle mercedes-ével. Sötétített ablak üveg. -mondta, és már indultunk is. Már az utakat szeltük, miközben beszélgettünk.

-Addig mit fogtok csinálni? -kíváncsiskodtam.

-Elmegyünk vadászni. Már régen voltunk.

-Ja tényleg, ez nekem is egyembe jutott ma reggel. Nehéz lehet neked mellettem. -jegyeztem meg lehajtott fejjel.

-Minél többet vagyok veled, annál könnyebb. Emiatt ne rágd magad. Igen, persze, hogy csábít a véred, te te magad, jobban csábítasz. -mondta, mire én elpirultam, és inkább az ablakon kifelé néztem, hogy Edward ne lássa pirulásom, mert még jobban zavarba jönnék. -Tudom, hogy elpirultál, felesleges eltakarnod az arcod. És nem is akarom, hogy eltakard. Ilyenkor vagy a leggyönyörűbb...Nem mintha amúgy nem lennél az, de így... -mondta, és közben odaértünk. -Majd érted jövök. -mondta, majd egy puszit akart nyomni a számra, de én nem elégedtem meg ennyivel. Megragadtam a tarkóját, és magamhoz rántottam egy szenvedélyes csókra. Egy idő után Edward tolt el magától. Arca vidám volt, de egy kicsit fájdalmas is. -Örülök, hogy ennyire szeretsz velem csókolózni, de ezt majd inkább akkor, ha visszajöttem a vadászatból. -mondta, mire elpirultam. Szeretlek, de most már menned kéne. -kiszálltam a kocsiból, és mielőtt becsuktam volna, még vissza szóltam:

-Én is téged. -Majd elhajtott, és én éreztem, hogy ez a nap most nagyon unalmas lesz.
Siettem, hogy beérjek az első órámra, matekra, de ebben a cipőben lehetetlen sietni. Már becsengettek, de a tanár nem volt bent. Szerencsére. Matekon egyedül szoktam ülni, de most a mellettem lévő üres pad, nem volt olyan üres. Egy rézbőrű fiú ült ott, haja rövid, fekete, szemei barnák, és a teste, nagyon izmosnak tűnt. Amikor meglátta, hogy mellette telepedek le, hatalmas vigyor ült ki a képére. Ez valahogy engem is felvillanyozott.

-Szia, és, Jacob Black vagyok. Új diák. És te?

-Isabella Swan, de csak Bella. Szintén új diák. Én sem régóta vagyok itt. -egy darabig beszélgettünk, egész jó fejnek tűnik ez a srác. Észre sem vettem, és már az ebédlőben ültünk, és ettük a szendvicseinket, majd jött egy közös óránk, tesi. Az öltözőknél különváltunk, és amikor beértem Jessica rögtön letámadott.

-Bella! Ez meg mi a csuda? Nem Edward Cullenel jársz? -nem értettem miért kérdezi, amikor tudja, jól, hogy vele vagyok.

-De igen. Miért?

-Akkor most miért lógsz az új sráccal? Nem szép dolog egyszerre több vasat tartani a tűzben.

-Te jó ég Jess. Az új srác, csak jó haver. Ennyi. Ha már beszélgetek valakivel, az már azt jelenti, hogy járunk?

-Nem, nem azt jelenti, csak olyan jó elvagytok Jacobbal, és annyit nevettek együtt, hogy azt hittem...

-Jess, te inkább ne higgy semmit. Szeretem Edward-ot, oké? Jacob csak egy barát. Akivel igen, sokat röhögünk együtt, de ennyi.

-Ne haragudj, tényleg, csak, nem is tudom, mit hittem.

-Jó semmi gond, de ugye nem mondtál senkinek semmit arról, hogy mit hittél?

-Nem semmit.

-Akkor jó. Semmi gond, de máskor inkább kérdezz engem, mintsem hogy letámadsz a képzelődéseiddel. -mondtam, majd kiléptem az öltözőből. Ahogy mentem a szekrényem felé, kivágódott a fiú öltöző ajtaja, egyenesen a képembe, és én hátra estem.

-Jézusom Bella, ne haragudj, nem direkt volt. -mentegetőzött Jacob.

-Jake, nyugi, semmi gond.- mondtam, miközben segített feltápászkodni.

-Lesz még órád? -kérdezte, és mintha remény csillant volna a szemében.

-Nem, szerencsére ez volt az utolsó. -mondtam, miközben már az épületen kívül voltunk, és megláttam a fekete mercedes-t, aminek támaszkodva Edward vár. De miért szállt ki a kocsiból? Így lebukhat, ha egy tanár meglátja. 6 órán keresztül nem láttam. Istenem de hiányzott. -Hát, akkor én megyek. Holnap találkozunk.

-Oké, szia. -én egy intéssel letudtam a köszönést. Most nem törődtem az udvariaskodással, minél előbb Edward-dal akartam lenni. Ahogy odaértem, láttam rajta, hogy valami nem stimmel, de mielőtt rákérdezhettem volna, szorosan magához húzott, és olyan hevesen csókolt, mint eddig még soha. Ezen meglepődtem, de készségesen viszonoztam. De egy idő után levegőhiány miatt én el akartam szakadni tőle, csak hogy ő ezt nem így gondolta. Ugyan úgy csókolt tovább. Amikor végre levegőhöz jutottam, a nyakamat kezdte csókokkal beborítani. Nagyon jól esett, de ez a suli parkolója, úgy hogy kénytelen voltam leállítani. Amikor elvált nyakamtól, először a távolba nézett, és egy széles vigyor terült szét az arcán, majd felém fordult, és egy apró csókot lehelt ajkaimra, majd kinyitotta nekem az utasülés felőli ajtót. Készségesen beültem, majd miután ő is mellém ült, kíváncsiságom nem hagyott nyugodni.

-Mi volt ez? -kérdeztem rá végül.

-Már az is baj, ha megcsókolom a barátnőmet? -kérdezte tettetett sértődöttséggel.

-A barátnőd vagyok? -incselkedtem vele, hogy oldjam a hangulatot.

-Igazság szerint sokkal több vagy annál nekem. De egy-két dolog bosszant.

-Mik?

-Mond csak, mit csináltál ma? -ezt nem értem. Mit csinálhattam volna egy iskolában.

-Hát tanultam. Iskolában mi mást lehet csinálni? Miért?

-Nem csináltál semmi érdekeset? Valami eltérőt attól, amit eddig szoktál? -kérdezte figyelmen kívül hagyva előző kérdésem.

-Nem. De miért? -kérdeztem rá újra, remélve, hogy ezúttal választ is kapok kérdésemre.

-Mert Alice nem látta a jövődet. Mármint. Néha volt, hogy látta, de a nap nagy részében eltűntél. Tudod mennyire aggódtam?

-Alice mikor nem látott?

-Matekon, tesin, ebédnél, meg azt sem látta, hogy kijössz a suliból azzal a sráccal. -és akkor beugrott valami. Akkor, amikor Aliza nem látott, Jacobbal voltam.

-Öhm...tudod jött egy új diák a suliba.

-Tudom, ő van beléd zúgva. -mondta gyilkos dühvel a szemében.

-Hogy micsoda?

-Már akkor feltűnt, amikor megláttam veled, de belenéztem a gondolataiba. Semmi mást nem láttam ott, csak téged.

-Szóval ezért voltál olyan a parkolóban. -jött a felismerés.

-Jó, igen bevallom, meg akartam neki mutatni, hogy te az enyém vagy. -ez aranyos, és valamilyenszonten tetszett, is, hogy féltékeny.

-Szóval féltékeny voltál?

-Még szép, hogy féltékeny voltam. Azt hittem oda megyek hozzá, és letöröm a legalább a kezét. Ja és a szemét is kiszúrom, hogy ne tudj rajtad legeltetni őket. Amikor ketté váltatok, és te oda jöttél hozzám, végig a fenekedet bámulta.

-Tudod, hogy téged szeretlek, úgy hogy semmi okod a féltékenykedésre, bár jól esik.

-Az jó, mert nem tudok rajta változtatni. De legalább holnap már veled leszek egész nap.

-Ez azt jelenti, hogy több olyan kis akciód lesz, mint ma a suli parkolóban? -kérdeztem fülig érő mosollyal.

-Valószínűleg. Ha meglátom azt a gyereket, akkor biztosan. De ha szeretnéd, akkor nélküle is.

-Szeretném. -vallottam be elpirulva, mire nevetni kezdett. -De amikor megemlítettem Jacobot, nem erre gondoltam, hanem, hogy amikor Alice nem látott, vele voltam. -erre mintha megfagyott volna. Aztán amikor felengedett, lefékezett a házuk előtt.

-Bella! Ígérd meg nekem, hogy többé nem barátkozol, vagy csak beszélsz vele.

-Már miért ne beszélgethetnénk vele?

-Amikor kijöttetek az épületből, már akkor éreztem valami furcsa szagot, de nem figyeltem rá mert az agyamat elborította a féltékenység. Bella ő egy vérfarkas.

-Hogy micsoda? -kérdeztem. A vámpírokon és az elfeken kívül léteznek más, 'fantasy' lények?

-Gyere, bent elmagyarázom. -mondta, azzal már csak azt vettem észre, hogy Edward az én oldalamon áll a nyitott ajtó mellett. Kiszálltam, majd bementünk a házba, egyenesen a nappaliba, ahol már ott volt mindenki.

-Gondolom hallottátok. -mondta szerelmem a többiek felé fordulva.

-Egy vérfarkas. Valószínűleg nincs egyedül. De miért jöttek ide megint? -innentől Carlisle é Edward között folyt a beszélgetés.

-Szerintem azzal, hogy idejöttünk, a quileute-ok fenyegetve érzik magukat, és páran átalakultak. Amikor ma annak a quileute.nak a szemébe néztem, mintha felismerést, és gyűlöletet láttam volna. Én akkor még nem jöttem rá. Most már biztos.

-Szóval valószínű, hogy nemsokára meg kell ejtenünk egy találkozást a farkasokkal.

-Király, már rég találkoztunk a kutyusokkal. -szólt bele Emmett is a beszélgetésbe.

-Én azt mondom, ki kéne irtanunk a bolhásokat. -hördült fel Rosalie.

-Ez az én Rose baby-m! -mondta Em, majd megcsókolta Rose-t.

-Nem fogunk kiirtani senkit. Még nem tudom, mi lesz, de nem mi fogunk kezdeményezni. Edward, te az iskolában állj rá Jacob gondolataira. Figyelni fogjuk. Alice, te figyeld a jövőt, és ha közülünk márki eltűnik, azonnal jelezz. Itt leginkább Bella veszélyeztetett. Bella, te inkább próbálj meg távol maradni tőle. Jasper, te pedig figyeld az érzelmeit. Ha bármikor fenyegető érzést észlelsz tőle, szólj, és kitalálunk valamit. Nem akarok harcot, de ha megtámadnak, nem hagyjuk magunkat. Persze, lehet, hogy nem lesz semmi, és csak egy baráti beszélgetésre fogunk találkozni. Ha egy héten belül nem kezdeményeznek, mi fogunk. De ne gondoljunk, egyelőre semmi rosszra. Szerintem nem lesz semmi, mert ha harcot akarnának, nem engedték volna, hogy tudomást szerezzünk egyikőjükről. Szerintem a szerződésről akarnak beszélni velünk. De még az se biztos, hogy akarnak tőlünk valamit, úgy hogy egy időre jegeljünk ezt a témát. -miután Carlisle befejezte hosszú monológját, mindenki szétszéledt. Mi Edward-dal fölmentünk a szobájába.

-Edward, Carlisle milyen szerződésről beszélt?

-Tudod, mi már régebben is éltünk itt. Úgy 90 évvel ezelőtt. Akkor kötöttünk egy egyezséget, vagy szerződést, ha úgy jobban tetszik, hogy nem lépjük át a határt, és nem marunk meg egy embert sem. És nem támadunk egymásra. Ha valamelyik törzs, vagy klán megszegi a szerződést, támadás. És azt nem szeretnénk.

-Jacob is egy, a farkasok közül?

-Igen.

-Hú, hát ez fura. Egy vámpír a pasim, és egy vérfarkas az egyik barátom, jómagam meg elf vagyok. Lehetne nnél jobban összekuszálni a dolgokat? -kérdeztem nevetve.

-Aligha. Bár téged ismerve...bármire képes vagy.

-Jó vagy rossz értelemben?

-Csak is jó. -mondta, majd megcsókolt.

A délután folyamán megcsináltunk a házikat, és elmentünk a rétünkre. Már sötétedett, amikor visszaindultunk a Cullen házhoz. Este lezuhanyoztam, átöltöztem majd Edward mellé bebújva a z ágyba váltottunk egy csókot, majd szerelmem karjaiban nyomott el az álom.