20. fejezet

Sziasztok!
Újra visszatértem, remélem lesz értelme, nem húzom az időt, nem magyarázkodom, olvassatok.



20. fejezet

Még csak pár napja vagyok újra Cullenékkel. Eddig leginkább csak mesélésekkel telt az idő, ugyan is sokat voltam távol. Nem is tudom, hogy bírtam ki eddig is nélkülük. Jobban szeretem őket mint bármikor, bár eddig azt hittem, hogy ez lehetetlen. Eddig csak vadászni mentünk el, az erdőnél messzebb nem kerültem még, de ma elmegyünk vásárolni. Alice úgy döntött, hogy egyből mély vízbe dob. Ezzel nem is lett volna semmi gondom, ha nem emberek élete függene ettől. Ebben a pillanatban nyílt is a bejárati ajtó. Rosalie, Emmett és Edward jött haza, a többiek csak 1 óra múlva várhatóak, aztán megyünk.

-Szia Bella! Na felkészültél? -kérdezte Rose mellém ülve. Erre megrémültem.

-Micsoda? De úgy volt, hogy van még egy órám és én úgy számoltam hogy...

-Igen, van még egy órád, ne aggódj. - állt mögém Edward és a homlokomra nyomott egy puszit. -Ha még nem érzed magad késznek erre, nem muszáj. Várhatunk még.

-Nem kell. Menni fog, csak azt hittem, hogy most rögtön megyünk és nekem még szükségen van erre az egy órára. De többre nem. Tényleg. Minden oké.-tettem még hozzá az utolsó két mondatot látva Edward aggódó arcát.

-Biztos?

-Persze.

-Hagyd már tesó. Bella kemény csaj. Menni fog neki. -kacsintott rám Emmet. Nagyon jól esett, hogy bízik bennem. A még rendelkezésünkre álló időben elmondták, hogy mit hogyan fogunk csinálni, és hogy nem fognak messzire engedni, és a fiúk közel lesznek hozzám, ha véletlenül szükség lenne arra, hogy visszafogjanak. Erre Em felhorkant. -Nem értelek titeket. Már akkor sem kívánta az embervért, amikor átváltozott. Ami amúgy számomra még mindig felfoghatatlan. De így volt. Ha akkor nem akkor most miért kívánná meg? Oké, jobb az elővigyázatosság, de szerintem kicsit túlreagáljátok a dolgot.

-Indulhatunk? -szökkent be Alice és mögötte jött Jasper is.

-Csak egy percet kérek. -mondtam majd felrohantam a fürdőbe. Mikor a tükörbe néztem, Edward állt mögöttem, így megfordultam.

-Tényleg nem muszáj Bella. -ölelt meg.

-De igen. Mit gondolsz? Egész létezésemet ebben a házban fogom tölteni? Meg amúgy is, már szeretnék suliba is menni. Meg kell tanulnom ezt kezelni. Csak a kontaktlencsékért jöttem fel, nem elrohanni akartam. -emeltem fel a dobozt.

-Jólvan. Akkor mehetünk? -erre bólintottam, majd egymás kezét fogva mentünk le a lépcsőn vissza a többiekhez miután a helyére illesztettem a lencséket. Két kocsival mentünk. Emmett, Rosalie és Alice mentek Rose kocsijával, Japer,, Edward és én pedig Edwardéval. Amikor odaértünk, Emmett rögtön rohant is hozzánk még mielőtt kiszállhattam volna.

-Csak hogy biztonságban érezd magad. -mondta, miközben kisegített a kocsiból. A fiúk szinte összenyomtak, olyan közel voltak hozzám, a lányok pedig előttünk mentek. Amikor már fél órája a plázában voltunk és nem történt gond, kicsit lazábbak lettek a többiek is és én is. Egyik boltból a másikba mentünk. Nekem szerencsére most megkegyelmezett Alice és nem kellett egy ruhát sem felpróbálnom. A második órában már nagyon büszke voltam magamra. Egy ember vérét sem kívántam meg, úgyhogy jeleztem a srácoknak, hogy minden a legnagyobb rendben van és most már nem kell vigyázniuk rám. Egyszer csak amikor bekanyarodtunk az egyik üzletbe, nekem jött valaki. Hirtelen jött a közelsége és ez kellemetlen volt, de nem volt probléma. Amikor ránéztem, Jessica állt velem szemben.

-Bella! Te meg hogyan... de te nem?... Mit? -nem tudott kinyögni egy értelmes mondatot, annyira megdöbbent. -Na jó, várj egy percet. -mondta a mutatóujját felemelve, majd pár pillanat múlva már rendesen meg tudott szólalni. - Mi történt? Hol voltál? Miért nem szóltál? Vagy ezerszer kerestelek, de sose voltál elérhető. És mi ez a változás? -mutatott végig rajtam valószínűleg a külsőmre célozva.

-Egyszerre csak egyet Jess. Mi lenne, ha leülnénk valahol? -kerestünk egy kávézót, majd mindannyian leültünk és elkezdtem Jess szűnni nem akaró kérdésáradatára adni a válaszokat. Voltak kérdések, ahol akadtak gondjaim, mert nem számoltunk azzal, hogy összefutunk ma egy ismerőssel és nem beszéltük meg a teljes történetet hogy mit mondunk. -Szóval akkor lehetőség szerint egyesével kérlek. -mondtam, miután mindenki kényelembe helyezte magát.

-Hol voltál?

-Olaszországban. -erre az igazat válaszoltam, nem láttam benne semmi rosszat.

-Hogy kerültél oda? És miért?

-A miértjét tudod. Hiszen te vittél ki a reptérre. -itt Edwardra nézett, aki lesütötte a szemét. Fájt neki visszagondolni arra a napra. -Szóval az első gép Olaszországba ment, így arra ültem.

-És most mi rajtad ez a változás? -na erről még nem beszéltünk otthon, hogy mit kell mondanom egy ilyen kérdésre, így kénytelen voltam gyorsan kitalálni valami hihetőt.

-Volt egy balesetem, ami miatt párszor megműtöttek. De erről nem szeretek beszélni, ne haragudj.

-Persze, ha nem akarsz beszélni róla, nem kell. -csodálkoztam Jessica empátiáján. Ő is változott, csak ő belülről.

-És most hogyhogy újra itt vagy?

-Cullenéknek van egy nyaralójuk ott, Olaszországban és benne volt a hírekben a baleset. Amikor meglátták a képeket és a cikkeket az újságokban, azonnal megkeresték a kórházat, ahol feküdtem. Megbeszéltük a dolgokat és úgy néz ki hogy újra Forksban lakom.

-Apád házát úgy tudom elárverezték. Akkor most Cullen-ékkel laksz? -nézett rám és kicsit nagyobb lett a szeme a normálisnál. A Cullen család nem örvendett túl nagy népszerűségnek Forksban és ez így volt jó. Így nem volt esélye annak, hogy lelepleződnének. Maguknak valóak voltak és mindenkivel távolságtartóak, így senki nem érzett irányukba rokonszenvet. Mindenki furcsának gondolta őket és a kisugárzásuk miatt jobbnak látták, ha távolt tartják magukat tőlük.

-Igen, velük lakom.

-Hűha! Ez így kicsit sok információ volt mára. Na meg már az is, hogy itt vagy és láttalak. Most egy kicsit emésztenem kell, viszont később még biztosan lesznek kérdéseim. De mennem kell.

-Rendben. Akkor majd beszélünk. -állt fel mindenki az asztaltól.

-A számod változott?

-A régi.

-Akkor majd hívlak. Sziasztok. -elköszöntünk és mindenki ment tovább a saját útjára.

-Most már mehetünk haza?

-Aha. Amúgy Jessica mióta ilyen? Szimpatikusabb mint régen volt.

-Fogalmam sincs. -amikor az autóhoz értünk, Emmett felemelt és pörgetni kezdett.

-Nagyon ügyes vagy húgi. Remélem ezt megünnepeljük ma egy családi vadászattal. -vetette fel, amibe mindannyian beleegyeztünk. A hazafelé út csendben telt.  Otthon már mielőtt kiszálltunk volna a kocsiból, hallottam Esme és Carlisle hangját. Alice mindenki előtt gyorsan berohant és rögtön elkezdte ecsetelni, hogy mennyire jó volt végre engem is elrángatni vásárolni és hogy nem történt semmi probléma, és milyen jó lesz, ha mostantól újra mindenhová tudunk együtt is menni. Nem tudom, vett-e egyáltalán levegőt, nekem nem úgy tűnt, de ezen csak mosolyogtam. Mindenki elindult a ház felé, de Edward még a garázsban elkapta a karom és visszarántott magához, majd szenvedélyesen megcsókolt.

-Ügyes voltál. -mosolygott amikor szétváltunk, de a derekamnál fogva még mindig magához szorított. Csak elmosolyodtam. -Mi lesz holnap? Megyünk suliba?

-Még szép. Jessica is biztos a fél városnak elmeséli, hogy látott, szóval amúgy se lenne más választásom, de tudod, hogy már szerettem volna menni. Úgyhogy már nagyon várom a holnap reggelt. Csak egy rossz dolog lesz egész nap. Sőt, valószínűleg pár napig biztos tartani fog.

-Micsoda?

-Bámulni fognak. -erre felnevetett.

-Eddig is bámultak téged. A fiúk legalább is biztosan. Bele se merek gondolni mi lesz ezután. Két méternél messzebb nem engedlek, az biztos.

-Csak elfogult vagy. Na menjünk.

-Ezzel vitatkoznék, de bevallom, nincs kedvem. -bementünk a többiekhez és Esme egyből a nyakamban volt.

-Biztosan nagyon nehéz volt drágám. Úgy örülök, hogy ilyen jól sikerült.

-Köszönöm Esme.

-Na akkor: Emmett terve szerint akkor ma este együtt vadászunk. 30 perc múlva találkozunk a nappaliban. -jelentette ki Alice és már el is tűnt. Mindenki felment a saját szobájába, hogy átöltözzön a vadászatnak megfelelő ruhába. Amikor a gardróbban voltam és kerestem egy melegítő nadrágot, Alice jelent meg mellettem.

-Kiválasztjuk holnapra a ruhádat. -jelentette ki egyszerűen, majd elkezdett keresni. Én elmentem, hogy felvegyem az estére kiválasztott ruhadarabokat, majd mire visszaértem, Alice felmutatta az általa választott ruhadarabokat.


-Alice...na jó, nem reklamálok, csak annyi, hogy a cipőt hagy válasszam ki legalább én. -néztem rá azokkal  nagy boci szemekkel, amikkel ő szokott általában ránk, ha vásárlásra akar rávenni minket.

-Ne nézz így rám. Bella ez nem ér. Na jó. Hihetetlen hogy a saját fegyveremet veted be ellenem.

-Hát ez ilyen. -rántottam meg a vállam, majd a cuccokat átvéve tőle, a szobába mentünk, ahol letettem a ruhákat az ágy melletti szekrényebe, Alice pedig tovább ment a saját szobájába. Úgy döntöttem, megnézem az e-mailjeimet. Már nagyon régen léptem be utoljára. Kíváncsi vagyok él-e még egyáltalán a cím. És igen. Amikor beléptem, rengeteg olvasatlan üzent várt rám. Főképp inkább a sulibeli barátaimtól, reklámok, és Jacobtól is volt egy pár. Jacob. Vajon mi lehet vele? Szegénnyel olyan bunkó voltam az utolsó találkozásunkkor, ő meg azt se tudta, hogy mi a bajom. Beszélnem kell vele. Úgy döntöttem, nem írok vissza senkinek, holnap úgy is találkozom mindenkivel. Bevallom kicsit félek a holnaptól, de izgatottsággal tölt el. Jessica már biztos mindenkinek elmondta, hogy látott és akkor már valószínűleg a történetet is, szóval legalább talán nem kell annyit mesélnem majd. Holnap Esme is jön velünk reggel a suliba, hogy elintézze, hogy azonnal kezdjek. Kiléptem, kikapcsoltam a gépet, majd lementem a többiekhez.

-Gyere már húgi, versenyezni akarok veled! -pattant fel Em, amint leértem a lépcsőn.

-Oké, de akkor fogadással. -erre már kinyílt a szeme.

-Mióta vagy ennyire fogadáspárti?

-Azt hittem, te szeretsz fogadni.

-Jó jó. Szóval ha én nyerek, akkor holnap bikiniben jössz suliba.

-És ha én nyerek?

-Olyan nem fog előfordulni.

-De ha mégis. Ha jól tudom a harmadik órád matek, a negyedik pedig spanyol. Amik a suli két végében vannak. Ebben a szünetben neked kell bikiniben átmenned egyik teremből a másikba. -háromszor akkora lett a szeme, mint normális állapotában, de belement. Nem akarta az ellenkezésével azt mutatni, hogy vannak kétségei a győzelme felől. Ez után elindultunk. Először a versenyt rendeztük le, Emmettel ment Edward és Alice, velem pedig Rosalie és Jasper. A bizonyítás miatt kellettek a kísérők. Amikor már végeztem 3 szarvassal egy medvével és egy pumával, akkor jutott eszembe, hogy Emmett mekkora, és ha ember lenne, akkor annyit enne, hogy én annyit egy hét alatt tudnék megenni. Szóval bajban vagyok. Úgy éreztem, több már nem fér belém, de azért levadásztam még egy medvét. Miután ebbe belegondoltam, kicsit feszült lettem a nyerés igencsak csekély gondolatától. Mi van, ha holnap tényleg bikiniben kell suliba mennem? Na mindegy, addig nem gondolok bele, amíg nem lesz biztos. De hát szinte biztos. Na nem, nem fogok rá gondolni.

-Mi a baj Bella? -kérdezte Jasper. -Feszült lettél.

-Csak rájöttem, hogy Emmett hatalmas és belé sokkal több fér. -erre mind a két 'kísérőm' felnevetett.

-Csak hogy tegnap voltunk vadászni. -mondta Rosalie, amivel egy egy kis reményt adott. Mikor odaértünk a megbeszélt találkozási helyre, a másik csapat még nem volt ott. Felültünk az egyik fára, és úgy beszélgettünk a holnapi napról. Ekkor teljesen nyugodtnak éreztem magam. Nem volt bennem semmi feszültség és nyugodt voltam. Nem tudom, hogy ez Jaspernek vagy a helyzetnek köszönhető-e, de nem is nagyon érdekel. Nagyon jól éreztem magam, és rengeteget nevettünk ahogy például elképzeltük Emmett-et, amint ő veszíti el a fogadásunkat. Egy ilyen nevetőgörcs közepén már csak azt vettem észre, hogy valaki rajtam fekszik. Felnéztem, és Edward nézett velem farkasszemet.

-Imádom, amikor nevetsz. -jegyezte meg, majd megcsókolt, aztán leugrottunk az ágról.

-Na hogy sikerült? -kérdeztem kicsit nagyképűen Emmett-től. Ő nem tudta, hogy én tudom, hogy ő tegnap is vadászott.

-Egy puma, két medve és három szarvas. -jelentette ki Alice, nekem pedig leesett az állam.

-Na mi van húgi?  Magasan levertelek mi?

-Nem egészen. Bellánál ugyan ez az állás. -mondta ünnepélyesen Rosalie, mire melák bátyám is meglepődött.

-Akkor most mi lesz a fogadással?

-Vagy senki sem csinál semmit, vagy mindketten eleget tesznek a fogadásotoknak. -tett igazságot Alice, de mi végül Em-mel kiegyeztünk egy döntetlenben és kezet fogva megegyeztünk egy visszavágóban.